Gyakran vendégeskedem podcastokban, ahol rendre elhangzanak klaszikusnak számító, ám roppant kellemetlen kérdések:
- mindenkinek szednie kell külön D-vitamint?
- mennyi fehérjére van szükségünk?
- melyik az a 3 vitamin vagy ásványi anyag, amire mindenkinek szüksége van?
- a koenzim-Q10 csodaszer, vagy fölösleges?
Ezekre van egy általános érvényű válaszom. Azt szoktam mondani, hogy ha valaki ezekre a kérdésekre tud válaszolni, akkor azt az embert messzire kerüld el, mert lehet hogy ennél nagyobb ostobaságokra is képes.
A személyre szabott dietetika kifejezést legalább annyira utálom már, mint a „longevity”-t. Elcsépelt, és őszintén, milyen személyre szabottság van mögötte?
Amikor egy sima egysoros-kétgombos zakót csináltattam magamra az úri szabónál, akkor legalább 15-20 különböző számadatot, méretet jegyzett fel magának a mester. És ez csak egy ruhadarab, végtelenül egyszerű szerkezet az emberi testhez képest. Hány adatot ismer rólad a dietetikus, aki javaslatokat tesz? Nos, legtöbbjük ennél sokkal kevesebbet.
Az alábbiakban összefoglalok pár szempontot, hogy miért is van szükségünk adatokra a modern táplálkozástudományban.
Az U-alakú görbe
A természetben nagyon ritka a linearitás. Ha kétszer annyit eszel, nem laksz kétszer jobban, és nem kétszer később éhezel meg. A természetes rendszerek – bár mechanikusan működnek – komplexitásuk miatt általában valamilyen görbe szerint reagálnak a bemeneti tényezőkre. A táplálkozástudományban e görbe igen gyakran U-alakú.
Ha például megvizsgáljuk a vérben mért szelén koncentrációt, és összevetjük a teljes halálozási kozkázattal, akkor szintén U-alakú görbét kapunk: a nagyon alacsony és a nagyon magas szelén szintek is fokozzák a halálozás kockázatát, és valahol a tartomány közepén vagyunk a legnagyobb biztonságban.
Ilyen összefüggést látunk a vérben mért B-vitaminok és a keringési kockázat, vagy a sejtszintű energia termelés hatékonysága között. Ez előre vetíti, hogy a túl magas mikrotápanyag koncentráció is káros lehet… és ez valóban így igaz. A legtöbb vitamin és nyomelem túladagolása éppúgy káros, mint a hiánya.
A B-vitaminok többségénél például igazolták, hogy a túladagolás bizony hiánytüneteket okozhat.
Ezért nincs ember a földön, aki ránézésre vitamin szedési tanácsot tudna neked adni mindaddig, amíg nem látja, hogy mennyi kering a véredben.
Az egyéni tápanyag igények
Az egyesd vitaminokat szervezetünk enzimatikus anyagcsere folyamatok meghajtására használj fel. Nem úgy általánosan, hanem minden egyes enzim munkájához egy adott vitamin típus segítsége szükséges. Így tehát pl. a kollagén szintézis nem megy végbe C-vitamin nélkül, és nincs megfelelő glikogén felhasználás B6 vitamin hiányában. A tejsav feldolgozásához főként B1 vitaminra van szükség, míg a zsírsavak oxidációja során használt koenzimek B3 vitaminból készülnek.
Az egyéni anyagcsere, a szervezet terhelése alapvetően határozza meg a szervezet vitamin igényét. A nyári napsütéses időszakban például bőrünk sokkal több C-vitamint használ fel, hiszen ez nyújt alapvető védelmet az UV sugarak ártalmai ellen.
Egy sprinter sportoló szervezete sokkal több laktátot termel mint egy nem sportolóé, ezért a sprinterek zsigerei valósággal zabálják a B1 vitamint.
A szedett gyógyszerek, a környezeti toxinok, a sport, a napsütés, az izmok és ízületek állapota, a vérképzés, stb mind mind meghatározzák a szervezet vitamin felhasználását.
Bármelyik képzett dietetikus ki tudja számolni az étrended C-vitamin vagy kálium tartalmát, de nem tudja megmondani a szervezeted igényét. A két adat nélkül – bekötött szemmel lövünk célba.
Az egyéni genetikai eltérések
A Zsírsav Deszaturáz enzim feltétlenül szükséges ahoz, hogy sejtjeink képesek legyenek megfelelően felhasználni az omega-3 zsírsavakat. Ha az enzim kevésbé aktív típusának génjt hordozzuk, akkor ezen esszenciális zsírsavak hasznosulása nem lesz túl jó a szervezetünkben, így nem sok pozitív hatást várhatunk a halolaj kiegészítéstől.
Az 1960-as években egy osztrák patológus, Löwe felismerte, hogy a nők egy csoportjában az emlődaganat kockázata 3,5-ször magasabb a normálisnál. A vizsgálatokból kiderült, hogy ezek a nők D-vitamin hiányban szenvedtek, és ez volt az egyik első hiteles leírása a D-vitamin és a daganatok közötti kapcsolatnak. Később Löwe felismert egy újabb alcsoportot a betegei között. Náluk az emlődaganat kockázata 7-szer volt magasabb, mint az átlagos érték. Kiderült, hogy ezek a nők a D-vitamint érzékelő receptornak egy gyengébben működö változatát hordozták, így náluk a normális D-vitamin szint sok esetben nem fejtette ki megfelelő hatását.
A D-vitamin receptorának génjeit nagyon szívesen vizsgáljuk mi magunk is, én magam is elvégeztettem ezeket a teszteket. ó
Ha tehát valaki felteszi a kérdést, hogy mennyi D-vitamint kell szednie egy átlagos embernek, arra a következő választ tudom elfogadni:
- Először tudjuk meg, hogy jelenleg milyen a D-vitamin és az aktív D-vitamin szintje
- Aztán názzük meg, hogy a genetikája alapján mennyire képes hasznosítani a D-vitamint
Tudom, értem, igazad van.
Tudom, hogy ez bonyolult, drága, és különben is! A Dédmamánknak nem voltak genetikai vizsgálatai. Ez így igaz, de ez nem azért van, mert régen minden jobb volt, ahnem azért, mert régen az átlagos élettartam 50-55 év volt, és az emberek nem gondolkoztak a 120 éves távlatokon.