Jogosan éri a táplálkozás tudományának művelőit az a vád, hogy nem képesek felszámolni a fejükben élő tudományos bizonytalansággal.
A tudomány – úgy általánosan – rendelkezik egy kitűnő módszertannal arra, hogy bizonyosságot teremtsen az ismeretlenben.
A tudomány és a vallás/ezotéria/hit közötti alapvető eltérés az, hogy a tudomány meg tudja magyarázni következtetéseit, álláspontját. Mindegyik a fenti rendszerek közül arra való, hogy megmagyarázza a múlt eseményeit, és jóslatokat adjon a jövőre nézve. Azonban egyedül a tudomány rendelkezik egy olyan rendszerrel, mely alapján meg tudjuk magyarázni, hogy miért pontosan erre vagy arra a következtetésre jutottunk.
Ez pedig a hipotézisek és a kísérletek rendszere. A megfigyelések alapján a kutató feltételez egy működési mechanizmust, vagy egy jelenség létezését. Például azt gondolja, hogy a napfény hatására jobban nő a fű, vagy azt, hogy az erdőben nincs nyúl.
Ezután végigveszi, hogy a mechanizmusnak milyen következményei lehetnek, és ellen-tesztet, kontroll körülményeket teremt mesterségesen, vagy pedig rendkívül alapos, nagy számú megfigyelést végez.
Mit is jelent ez?
Például azt feltételeztük, hogy a napfény hatására jobban nő a fű, ergo napfény hiányában gyengébb növekedést várhatunk, míg több napfény hatására erősebbet. A kutató dönthet úgy, hogy a mező egy részét letakarja egy sötét ponyvával, míg a másik felét szabadon hagyja, és figyeli a fű növekedését. Ez a gyakorlatban egy tökéletes módszer, de elvben nem zárja ki a tévedést. A nyuszis állítást pedig – mivel kísérletesen nem ellenőrizhető – kénytelen nagyon sok megfigyeléssel alátámasztani.
Lássuk mi történik. A letakart fű növekedése lelassul, a szabadon lévő fű növekedése folytatódik. Ha ezt többször is meg tudjuk ismételni ugyanilyen eredménnyel, akkor ez már bizonyító erejű.
Ha egy hónapon ét minden nap kimegyünk az erdőbe, és egyszer sem látunk nyulat, akkor lassan kimondhatjuk, hogy vélhetően nincs nyúl az erdőben. Itt már érezzük a bizonytalanságot, ugye? Azért előfordulhat, hogy a nyúlnak jó a füle és elbújuk előlünk, vagy hogy kizárólag éjszaka szaladgál…
Nos, közeledünk a táplálkozás tudományának problémáihoz.
A táplálkozási kutatásokat ugyanis nem lehet bebiztosítani egy sor olyan eszközzel, amivel a többi kutatást igen.
A modern kísérletek többsége placebo kontrollált, azaz a kontroll csoport és a kezelt csoportra is úgy tudja, hogy aktív kezelést kap. Ez elvben kizárja a pszichés behatásokat – de hogyan alkalmazzuk a placebo terápiát étrend esetében? Az alanyok pontosan tudják, hogy ettek-e vagy nem ettek.
A randomizálás is kitűnő tudományos módszer, hiszen a véletlenszerű kiválogatással elkerülhetjük hogy kiválasztási torzítást végezzünk. Mit is jelet ez?
Képzeld el, hogy a kutató a pázsitnak mindig az egyik felét takarja csak le ponyvával, de és nem tudja, hogy a fű növekedésére nem csak a napsugárzás, hanem a talaj minősége is hatással van. Ő azt hiszi, hogy a fény hiánya gátolta a fű növekedését, ám lehetséges, hogy azon a területen a fű eleve kevésbé nőtt volna a talaj miatt. Ez tipikus hiba a táplálkozási vizsgálatokban.
A legnagyobb gondot azonban a nyuszis példa szemlélteti. Nagyon nehéz nagy számú embert kemgérni, hogy hosszú éveken át ne egyen sót, vagy egyen naponta 5 tojást, vagy hogy csökkentse felére a rostbevitelét, pusztán a tudomány kedvéért. Tehát roppant nehéz izolálni a táplálkozási behatásokat és együtthatásokat. Éppen ezért a leggyakoribb tudományos eszköz a nyuszis módszer, a megfigyelés.
Hogy csökkentsük a hiba lehetőségét, igyekszünk sok sok embert figyelni, akár hosszú éveken át. De ez sem adhat teljes bizonyosságot.
Én egy nehéz és hangos ember vagyok, engem azonnal észrevenne a nyuszi, és évekig járhatnám az erdőt anélkül, hogy rábukkannék. Pedig ott van ő, csak a módszerem elavult.
Ennek egy változata történt például a nagy margarin tanulmányoknál. A 20. század utolsó évtizedeiben masszívan elterjedt a margarin a nyugati étrendben, és több kutatás arról számolt be, hogy egyes területeken „ennek hatására” jelentősen csökkent a szívbetegségek száma.
Ilyen volt a híres skandináv margarin példa, melyről sok tudományos publikáció született. A század végén a skandináv országokban – a tanulmányok szerint – jelentősen átvette a margarin a vaj szerepét, és ezzel párhuzamosan drámaian csökkent a szívbetegségek száma. Ezt azonnal a margarin számlájára írták a kutatók, és ezzel óriási hibát követtek el.
Nem vettek figyelembe két fontos tényt.
- Ezzel párhuzamosan jelentősen visszaszorult a dohányzás, és egyes vizsgálatok szerint végül a lakosság mindössze 2%-a dohányzott rendszeresen. Ez önmagában, a margarin nélkül felelős lehetett a drámai javulásért.
- A margarin-láz átmeneti volt, a lakosság két évtized után elkezdett visszatérni a klasszikus vajra, ami most fej-fej mellett van a margarin fogyasztással. A keringési statisztikáik ennek ellenére tovább javultak.
A kutatók tehát hiába jártak ki az erdőbe minden nap, elkerülték a nyulat.
A táplálkozás tudománya tele van hasonló ellentmondásokkal, és ezeknek általában közös a gyökere.
Ha egy adott kísérleti körülményt többször is megismétlünk, és eltérő eredményre jutunk, akkor le kell vonnunk a következtetést: nem ugyanazt a nyulat kerestük.
Erre kitűnő példa az omega-3 és a szívbetegségek esete. Az ostobaságáról elhíresült Cochrane-tanulmányban a kutatók arra jutottak, hogy az omega-3 bevitel nem rendelkezik szignifikáns kardioprotektív hatással. Más tanulmányok pont az ellenkezőjére jutottak.
Miért?
Mert az emberek agyancseréje eltérő, és genetikai okokból kifolyólag vannak olyanok, akik hatékonyan metabolizálják ezeket a zsírokat, és vannak, akik nem. Utóbbi csoportban az omega-3 kiegészítés nem segít.
Ezeket a genetikai teszteket én is elvégeztem magamon, és én szerencsésnek érzem magamat.
Egy másik, kitűnő példa a kávé esete. Egyes kutatások a kávé fogyasztást kockázatosnak írták le,míg mások szerint a napi 4-nél több kávé védi a keringés egészségét…
Hogyan oldható fel az ellentmondás?
Nos, vannak gyors és vannak lassú koffein bontók. A gyors bontók számára a koffein bevitel csökkenti a keringési kockázatot, míg a lassú bontók számára jeentősen növeli. Egy ilyen vizsgálat elvégzése kb. tíz ezer forint lehet, és soha többet nem kell aggódnod a kávéd miatt.
A megoldás tehát a személyre szabott dietetika, melynek alapja az adat.
Erről szeretnék mesélni még a következő írásaimban.